Hársfa alatt áll az oltár,
Lombok rejtik kápolnáját;
Szőlőhegyünk védőszentje,
Tekints ma is népeidre."
(Ének 1991-ből)

Az énekben fogalmazott és évente ismétlődő jámbor cselekedet bővebb felidézésére kerül sor, amikor a községi elöljáróság 1864-ben megválaszolja egy országos kérdőív pontjait. Ezek egyikére, amelyik a határban található földrajzi nevekre kérdez rá, három nevet hoznak föl, köztük a láthatóan fontosnak tartott és bennük érzékeny húrokat pengető Szent Donát-kápolnáét. A név által fölhozott, gondolat- és érzésvilágukat kifejező és megidézést kívánó soraik ma is élők, bennünk, késő utódokban is hullámokat vernek: „A Kis és Nagy Nyul hegyet elválasztó vonalba belyebb hatolva a hegybe ugyan a két hegyet elválasztó pont déli oldalán fekszik egy az őseink által épitetett, s általunk jó karban tartó, s tornyában két kis harangal diszeskedő, Szt. Donátus püspök, és vértanu, mint hegyek patrronusa tiszteletére szentelt Kápolna, melyben olykor isteni tisztelet is tartatik: ezen kápolna bal oldala mellett egy gyönyörü 100. éves lombos hársfa áll, mely lombjaival, nem a legkissebb szerü kápolnát, fél környékével eltakarja, s mint egy a zivatarok ellen védeni akarja; mely egyszersmind igen jó árnyat ád a Szt. Donátus vértanu napján, Augusztus 7.ke utáni vasárnap tartani szokott bucsu alkalmakor össze sereglett hiveknek, és az ezen fa alatt Isten igéjét hirdető egyházi szónoknak a nap sugarai ellen."
(tovább:Bővebben)