Sárkánylyuk-vízmosásrendszer revitalizációja
NYDOP-4-1-1/B-09-2009-0020
137 356 370 Ft
2009-ben a község pályázott, és támogatást nyert a Sárkánylyuk-vízmosás vízrendezésére. Nyúl község belterületén található Közép-Európa egyik legnagyobb vízmosása, az országos védettségű Sárkánylyuk-vízmosásrendszer. Az 1,9 km2 kiterjedésű legyező alakú vízmosásrendszer főgyűjtője maga a Sárkánylyuk, melybe csatlakoznak az egyes részvízgyűjtők vízmosásai. A vízmosásrendszer megkötése az 1900-as évek első felében kezdődött. A rendszerváltást követően a helyi erőket mindig is meghaladó nagyságrendű feladat a helyi önkormányzat nyakába szakadt, ami a feladat sajátosságaiból adódó nagyságrendjével, fajlagos költségeivel „kakukktojás” a szokványos belterületi vízrendezési feladatok között.
A projekt a vízgyűjtő három helyszínére irányul, célja, hogy az önkormányzat a közel húsz éves üzemeltetési tapasztalatok alapján a vízmosásrendszer legkritikusabb szakaszain mutatkozó problémákat helyreállítsa, illetve gátat vessen a további rongálódásnak a környező lakóingatlanok vízkár-veszélyeztetettségének mérséklése és a közlekedésbiztonság megteremtése érdekében.
A probléma lényege, hogy a múlt században elvégzett vízmosáskötések művei mellett húzódó felhajtó utak lemélyültek, így a vízgyűjtő vizei nem a kiépített vízelvezető rendszerben, hanem a – jórészt burkolatlan – felhajtó utakon zúdulnak le. Ennek következményei az utak rongálódása, az út menti partfalak lábazatának áztatása miatt partfalomlások és a belterületi burkolt utak és lakótelkek iszappal való elárasztása.
A projekt fő tevékenységei a vízelvezetésre alkalmas szilárd burkolat kialakítása a település fő természeti értékeinek és turisztikai látványosságának számító vízmosások mentén, valamint egy impozáns terméskő támfal építése a település hegyi részét megközelítő hatalmas szurdok mentén, közel 500m-es útszakaszon. A beruházás nagysága meghaladta a 150.000.000,- Ft-ot.
Nyúl község a Bakony hegység nyugati nyúlványán az un. Pannonhalmi dombság mentén helyezkedik el. Alapvetően két jellemző területre tagolódik. A település központja a Nagy-Pándzsa vízfolyás völgyeletében síkvidéken, a 82. sz. főközlekedési út és a Győr-Veszprémi vasútvonal mentén helyezkedik el. A déli peremvidék – az un. Hegyfalu – a dombság lejtőire települt. A két falurészt összekötő felhajtó utak általában a meredek mellékvölgyekben alakultak ki, jelentősen elősegítve így a közlekedéssel a vonalmenti eróziót. E felhajtó utak leglátványosabbjai a Sárkánylyuk vízmosás mentén és vízgyűjtőjén alakultak ki. A projekt által érintett terület – a Sárkánylyuk vízmosás rendszer – 1,97 km2 kiterjedésű, legyező alakú vízgyűjtőterülete Közép-Európa egyik legjelentősebb vízmosása. A függőleges löszfalak fokozottan védett madárfajok költőhelyei.
A vízgyűjtőre a nagy oldal- és fenékesésű völgyek, meredek partfalak jellemzőek. A kis területű vízgyűjtő szintkülönbsége 180 méter. A vízválasztón található a Kisalföld legmagasabb pontja, a Lila hegy 311,3 mBf. A felszínt általában felső pleisztocén homokos lösz borítja, melynek vastagsága 10-20 m. A löszréteg alatt idősebb képződmények találhatók. Nagyobb mélységben nagy vastagságú felső pannon agyag, márga és homokkő helyezkedik el. A vízmosások partfalain jól áttekinthető a geológiai rétegződés. A területen kialakult vízmosások a makroporózus szerkezetű lösztalajban keletkeztek és műszaki beavatkozások hiányában elvileg addig mélyülnek, amíg a mélyebben fekvő nagyobb ellenálló képességű rétegeket el nem érik.
A térség csapadékviszonyaira – különböző időszak feldolgozása alapján 585 – 619 mm/év közötti értékeket állapítottak meg. A vízmosások kialakulása szempontjából a nagy intenzitású, lokális jellegű heves csapadéktevékenységek az érdekesek. A legnagyobb katasztrófát – halálesetet is – okozó csapadéktevékenység 1959 nyarán fordult elő, amikor 1,5 – 2 óra alatt 95-100 mm nagyságrendű csapadék zúdult a vízgyűjtőre. Ez az intenzitási nagyságrend a korabeli feldolgozások szerint 1-2 %-os előfordulási valószínűségű csapadéktevékenységként minősíthető (50-100 évenként egyszer előforduló).
A vízgyűjtő terület nagyobb hányada belterület, illetve belterülettel határos. A zömében zártkerti területek szőlő, gyümölcsös, kisebb arányban szántó művelésűek. A művelés – néhány kivételtől eltekintve – lejtő irányú. A hegyhátakon egyre fogyó erdőterületek is vannak. A lejtőirányú művelés és az erdőirtás nagyban hozzájárul a vonalas erózió kialakulásához.
A projekt területet – mely egyben a Sárkánylyuk vízmosás vízgyűjtőterülete – az általános helyszínrajz (3. sz. melléklet) szemlélteti. A legyező alakú vízgyűjtő északi főágába az un. Sárkánylyukba torkollanak a mellékágak, úgymint:
Ezek közül a Sárkánylyuk (Nyúl 1688 hrsz.) a 19/1992 (XI. 6.) KTM rendelettel létesített Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet részeként országos jelentőségű védett terület. A projekttel a négy mellékág közül a Cinege és a Berek vízmosások érintettek, melyek meredek partfalaiban – ugyanúgy mint a Sárkánylyukban – gyurgyalag és parti fecske költőhelyek találhatók, így védettségükre a 67/1998. Korm. rendelet érvényes.
A felszín alatti vizek állapota szempontjából érzékeny területek besorolásáról szóló 27/2004. (XII. 25.) KvVM rendelet szerint Nyúl község fokozottan érzékeny területnek minősül.
A települések ár- és belvíz-veszélyeztetettségi alapon történő besorolásáról szóló 18/2003. (XII. 9.) KvVM-BM együttes rendelet a települést közepesen veszélyeztetett területnek minősíti. Mivel a község egy síkvidéki és egy vízmosásokkal erősen szabdalt dombvidéki részből – az un. Hegyfalu-ból – tevődik össze, s ez utóbbi rész több ízben katasztrofális – egy esetben halálos áldozatot is követelő – árvízkárt szenvedett, így az országos minősítés nem illeszthető a projekttel érintett területre.
A vízmosások kialakulásának tipikus módja, hogy dombvidéki területek mellékvölgyeiben lejtőirányú felhajtó utakat alakítottak ki a művelendő területek, illetve a lakóingatlanok megközelítése érdekében. E mellékvölgyekben általában időszakos vízfolyások szállították a terület vizeit a befogadó vízfolyáshoz. A rendszeres közlekedés hatására e nem burkolt alsóbbrendű utak lemélyültek, átvették a vízlevezetési funkciót. Az utak további mélyülése progresszív módon felgyorsult, nemcsak a közlekedés, hanem a lezúduló víz hatására. Így alakult ki a meredek partfalakkal szegélyezett vízlevezető utak rendszere. Amikor a helyzet tarthatatlanná vált közlekedési szempontból, a partfalba vájtak magasvezetésű új utat, meghagyva a régit a víznek. A mély völgyeletbe vízmosáskötő gátakkal igyekeztek a hordalékot visszatartani, és megakadályozni a további mélyülést, a kísérő utat igyekeztek stabilizálni. A feladat – méreténél fogva – általában meghaladta a helyi erőket – e munkálatok legtöbb esetben állami erőforrásokból valósultak
meg, s visszanyúlnak a múlt század első felére.
A község 2009-ben fogadta el új településfejlesztési tervét, melyben számos új és szokatlan szempont jelent meg a település természeti adottságainak védelmében. A tervben kiemelt védelmet élveznek a táji és természeti elemek, valamint a kulturális örökségek. Nagy jelentőségű számos kilátópont megjelölése, mely látványvédelmi funkciót is hordoz magában. Ez köszönhető annak, hogy Nyúl községben van a Sokoró-dombság két legmagasabb pontja, és kiváló rálátást biztosít a 7 km-re fekvő, a világörökség részét képező Pannonhalmi Apátságra. Különös hangsúlyt kaptak a löszfalba vájt pincesorok, az egyedülálló vízmosások, valamint ezek gátrendszerei. Ezen értékek bemutatására kijelölésre kerültek az országos túraútvonalhoz kapcsolódó helyi turista utak és pihenőhelyek. Ezzel párhuzamosan korlátozott beépíthetőséggel és helyi védelemmel óvja a község ezen örökségeket. Az egyik legnagyobb veszélyforrást a hirtelen lezúduló záporok jelentik, melyek rendszeresen jelentős károkat okoznak a hegyi utakat képező vízmosásokban
és partfalakban. Az Önkormányzat ezt murvás és mart aszfaltos útburkolással igyekszik orvosolni, de nagyobb esőzés esetén ez sem jelent védelmet.
Az alábbi linkekre kattintva tölthetők le a legújabb számok.
Nyúl Község Polgármesteri Hivatal Konyha és Étterem
